A taijiquan (tai chi chuan) a kínai harcművészetek belső csoportjába tartozó harcművészeti ág, mivel a külsőkkel ellentétben nem az izomerő, hanem a belső erő fejlesztésén van a hangsúly.

Ez a technikát is jelenti, de elsősorban a qi (chi) energiának felhasználását. Mivel a taijiquan kifinomult, a teljes testet megmozgató és harmóniára vezető mozgások rendszere, jótékony hatással van testre és lélekre egyaránt, azaz általában véve az egészségre. Vannak stílusirányzatok, melyben a test és a lélek egészsége a cél (pl. taoista tajcsi) és vannak olyanok, ahol ugyan ez is cél, azonban eszközként is kezelik. Ezek azok az irányzatok, amelyekben a taijiquan hatékony harci (önvédelmi) eszközként is megjelenik (a legtöbb irányzat ilyen). Alapvetően mégis mindegyik az erős (egészséges) életben maradást veszi alapul, amely minden lelki fejlődésnek az alapja (és a harci képességé is). A testi és lelki hatásain túl a tai chi egy szellemi út, a taoista tanítások segítségével és a mozgásban végzett meditáció segítségével lehet fejlődni általa.

A taijiquant lehet harci alkalmazások nélkül is tanulni, "csupán" az egészségmegőrzés érdekében. Vagy a lélekre gyakorolt hatásai miatt, az energiákkal való munkán keresztül. Vagy a mozgásban végzett meditáció és a taoista elméletek (öt elem tana, i ching stb.) a szellemi út megismerése miatt. De mivel a gyakorló a taijiquan révén mindhárom szinten fejlődhet, a test, lélek és szellem gyakorlatainak elsajátításával a teljesség harmóniájához juthat. Minden életkorban művelhető, nem igényel különösebb alkati vagy életkori meglétet. Utóbbi azért is fontos, mert egyéb külső harcművészetekhez vagy küzdősportokhoz képest a taijiquant valóban életfogytiglan lehet gyakorolni. És míg a küzdősportokban egymás legyőzése a cél, a itt a test lélek és szellem harmóniájának megteremtése által önmagunk fejlődése.

Stílusai

A taijiquannek öt főbb ága alakult ki, nevüket azokról a kínai családokról kapták, ahonnan hagyományosan származtatják őket:

Chen-stílus
Yang-stílus
Wu- vagy Wu–Hao-stílus
Wu-stílus
Sun-stílus

Taoista tai chi

A taoista tajcsi egy taoista szerzetes, Moy Lin-shin által kifejleszett tajcsi forma. Moy mester módosította a hagyományos jang stílusú tajcsi formát, integrálva a többi belső stílusból szerzett tudásával (Lok Hup Ba Fa, Pa kua, Hsing-I). Moy Lin-shin egyik fő tanára Leung Jee-peng (Liang Tzu-peng, 1900-1974) volt, a Lok Hup Ba Fa és más művészetek instruktora a Sanghaj-ban lévő Ching Wu Harcművészeti Akadémia-ról.

Moy mester egészségjavító és egészségmegőrző szándékkal állította össze a taoista tajcsi formát, kihagyva a harcművészeti alkalmazásokat. A taoista tajcsi 108 lassú és természetes mozdulat, amely a testet és a lelket ellazítja, javítja a koordinációt, fejleszti az erőt és a mozgékonyságot. A lágy fordító és nyújtó mozdulatok oldják a feszültséget és felfrissítik a gyakorlót. Jótékony hatással bír a szív, az ér-, csont-, izom- és idegrendszer működésére. Korhatárra való tekintet nélkül bárki végezheti. Ezt a formát főleg önkéntes instruktorok tanítják szerte a világon.

-wikipedia-